Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mélanie Pain az A38on

Mélanie Pain az A38on
Radomszki Viktor

Mélanie Pain (F)

Parachute lemezbemutató

2017. február 4., szombat 19:30

A38 Hajó Koncertterem – Petőfi híd budai hídfő

Jegyár: 4000 Ft, elővételben: 3500 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.

Két hónappal a Nouvelle Vague budapesti koncertje után a zenekar énekesnője, Mélanie Pain visszatér az A38 Hajóra, hogy bemutassa új lemezét. A Parachute az énekesnő korábbi lemezeinek világát viszi tovább: finom, elegáns, elektronikával átitatott popsanzonok, egy nagyszerű színpadi személyiség előadásában.

Mélanie Pain, a Caenből származó bűbájos énekesnő története igazi mese. A pályáját politikatudományi tanulmányokkal kezdő, majd különböző párizsi web- és dizájnügynökségeknél folytató, az éneklést csak autodidakta módon, legfeljebb a zuhany alatt gyakorló leány 2004 tájékán elkövette azt a súlyos hibát, hogy mintegy viccből felénekelt néhány Smith- és Sonic Youth-számot jó barátjánál, az ismert elektropop-muzsikus Villeneuve-nél. A demo, ki tudja, milyen úton-módon néhány hét alatt a Nouvelle Vague alapítójához, Marc Collinhez került, aki azonnal felkérte Mélanie-t a közreműködésre. A fantasztikus hangú, igazi őstehetség pillanatok alatt azon kapta magát, hogy világ körüli turnén osztja meg a színpadot Camille-jal és Phoebe Killdeerrel. Ő az egyetlen közülük, aki a mai napig a Nouvelle Vague lemezeken és koncerteken énekel, és az ő tolmácsolásában hallgathatjuk többek között a (This Is Not a) Love Songot, a Killing Moont, az Ever Fallen in Love-ot vagy a Dance with Met.

Mélanie 2009-ben jelentette meg első szólólemezét, amelyen Villeneuve mellett Julien Doré, Phoebe Killdeer és a norvég multiinstrumentalista-dalszerző, az A38-on nemrég fellépett Thomas Dybdahl működik közre. Bájos pop, franciás sanzon, kávéházi hangulat, mindehhez Mélanie Pain összetéveszthetetlen, egyszerre kislányos és szexi orgánuma – ezek jellemzik a lemezt, aminél csak a koncertek jobbak, mert Melanie igazi színpadi egyéniség. Egyszerre játékos és érzelmes, incselkedő és szende, vicces és vérkomoly.

A 2012-ben megjelent második lemez, a Bye Bye Manchester az első album által kijelölt utat követte, némi brit hatással fűszerezve, hiszen az album egy ősrégi, gyerekkorában a papájától kapott Casio szintivel felfegyverkezve végrehajtott valóságos manchesteri és angliai utazás élményeiből született. Erről tanúskodik, hogy a lemezen közreműködik a birt dalszerző-énekes Ed Harcourt is. Az angolszász hatások mellett persze marad bőségesen franciás könnyedség, laza, elegáns sanzonpop is, amiről a lemez producere, Vanessa Paradis állandó zeneszerző-hangszerelője, Albin de la Simone gondoskodott.

A harmadik nagylemez, a Parachute alig pár nappal ezelőtt jelent meg. A korábbi hangvétel mellett Mélanie egyre több elektronikát használ, amiben szintén egy sztárproducer, az Antony And The Johnsons és a CocoRosie billentyűse, Gael Rakotondrabe segítette. Kicsit elmélyültebb, kicsit komolyabb ez a lemez a korábbiaknál, igazi, érett elektrosanzon.

A magyar közönség a Nouvelle Vague-gal, a Budapest Bárral és saját zenekarával már többször láthatta-hallhatta a bűbájos, őzikeszemű, mindig vidám és kedves Mélanie Paint, aki most visszatér, hogy új lemezével ismét elbűvölje hallgatóságát.

 

Szólólemezek:
My Name, 2009
Bye Bye Manchester, 2012
Parachute, 2016