Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Kiscsaládi nagykirándulós városi SUV - Renault Captur teszt

Kiscsaládi nagykirándulós városi SUV - Renault Captur teszt Kiscsaládi nagykirándulós városi SUV - Renault Captur teszt Kiscsaládi nagykirándulós városi SUV - Renault Captur teszt

Autók jönnek, autók mennek...
Mármint, ami a teszteket, menetpróbákat illeti.


A gépeket nagy százalékban a bevezetem főszerkesztője lakja be a tesztidőszak alatt, de többször előfordul, hogy az épp aktuális tesztautó több kollégánál is megfordul - elvégre több szem, többet lát, több tapasztalat, könnyebb tesztírás.
Vagy, nem?


A Renault Capturban egy olyan masinát ismerhettünk meg, aminél a vélemények részben eltértek, de a legfontosabb tulajdonságok többségében egyetértettek a próbálók.


Vágjunk is a közepébe és kezdjem, egoistaként én a gondolataim klaviatúrára ütögetését.
Bevallom,eleinte nem jött az ihlet.
Nagyon nem jött!
De erről nem a Captur tehet!
Minden bizonnyal az volt a gond, hogy az ember pontosan azt kapja a Renault Capturtól, amit vár az autótól.


Nálam évek óta etalonnak számítanak a Renault erőforrások, mert fogyasztásukkal kitűnnek az autópiacon található gépekből.
A kedvező fogyasztás és a megfelelő menettulajdonság alapja a francia márkának.


Épen ezért, már előre  örültem, amikor átvehettem a tesztautót és indulhattam vele a város szívébe.
Örültem, mert tudtam, hogy az 1.5-ös dízel erőforrásnak köszönhetően, nem kell majd sokat időzve,  sokat költeni a benzinkúton a tankolásnál.


A tesztgép választásakor telitalálatot jelöltek meg a Renault Hungáriánál, ugyanis az a kék szín, amit a Captur kapott garanciát jelent arra, hogy az autót mindenhol megnézik, amerre csak jár.
A Capturt próbáltam már korábban bordó színben is, de ez a kék mindent visz!

Annak ellenére,hogy a modell nem a legújabb a palettán, nem volt olyan pillanat, hogy ne követtek volna figyelő tekintetek, amerre csak jártam a géppel.
Ha pedig épp megálltam valahol és eltávolodtam az autótól, szinte minden esetben úgy értem vissza a géphez, hogy azt épp nézegeti valaki.


De, ennyit a külsőről.
A belső térben is visszaköszön a kékség...
Többek között a középkonzolon, a klíma kezelőszerveinek háttérvilágításánál.


Azt már nem is kell megemlítenünk, hogy a kormányról kezelhetjük az audió-rendszert, illetve az egyéb beállítások is elérhetők onnan és természetesen a tempomat, vagy a sebességhatároló is anélkül beállítható, hogy a volánt elengedné a sofőr.
Azt sem kell ma már kiemelni, hogy a középkonzolon található "tablet" érintőképernyőjén keresztül tudjuk beállítani - személyre szabni - az autó, vagy épp' a média - különböző paramétereit, illetve a navigációt.
Továbbá, azt sem kell említeni, hogy a navigációt is ezen a képernyőn keresztül tudjuk nyomon követni.
Ezeken felül, azt sem kell kiemelni, hogy a műszerfal kijelzőjén több hasznos információt (pillanatnyi fogyasztás, guminyomás, szerviz intervallum, stb.) tudunk megjeleníteni - és mindezeket a kormányon található gombokkal tudjuk variálni.
Mindezek mára már természetesek egy Renault-ban.


Az autó utastere egyébként pontosan azt hozza, amit várunk.
Kényelmes ülések,megfelelő láb- és fejtér.


A csomagtartó mérete szerintem nagyobb, mint amit az autó külső méretei alapján várnánk.
Nem fogom ezt most literben megadni, ugyanis azalatt a közel 30 év alatt, amióta vezetek, vagy épp azalatt a 12-14 év alatt, amióta tesztautókkal közlekedem, még egyetlen gép csomagtartóját sem öntöttem tele vízzel.  :-)
Legyen elég tehát annyi,hogy a csomagtér nagyobbnak tűnik a vártnál.


Mint fentebb említettem, nagy gondban voltam, mit is írjak a Capturról.
És amint eddig olvasható volt, nem is sikerült maradandót alkotni, ugyanis tényleg pontosan azt kaptam, amit vártam.
Egy nagyon kedvező fogyasztású, kényelmes, csendes autót.


Éppen ezért, jöjjön most a többiek véleménye/tapasztalata!

(bertapress)

 

Irány Borsod és vissza

Hol is kezdjem? Hol is kezdjem?

Na jó, talán az elején. Első ránézésre számomra kicsit furcsa volt ez a nagyra nőtt bogárka. Legjobban a színe fogott meg, pedig nem is vagyok nőből. :-D
De hagyjuk a külcsínt, előbb vizsgáljuk meg a belbecseket.
 

A motorháztető alatt egy 1.5-ös, 90 lóerős dízelmotor lapult, amely a korrekt dinamikája mellett a fogyasztásával is hamar megszerettette magát, nem csupán velem, hanem a pénztárcámmal is. A Captur-nek feküdt a pályatempó, az araszolást is meglepően halkan tűrte (a zajszigetelés is nagyon rendben volt), az 5.7 literes átlagfogyasztás pedig remek ebben a kategóriában. A magassága ellenére a stabilitásával sem voltak gondok, szépen tartotta magát a kanyarokban, a kormányozhatósága és a manőverezhetősége szintúgy dicsérhető. A futómű egész jól kezelte az úthibákat, nem pattogott feleslegesen a Captur, de azért volt benne némi tartás, feszesség, ami egyébként természetesnek mondható, főleg a 17 colos kerekeket tekintve. Szóval az első benyomás után egyre jobban megkedveltem. A felszereltség minden porcikája remek módon tette a dolgát a teszt kilométerek alatt.
 

Lássuk a belsejét. Először úgy gondoltam, hogy kicsi lesz a beltér, de meglepődve tapasztaltam, hogy tágas és a hátsó sorban sem okoz gondot egy felnőtt kényelmes elhelyezkedése. A kormány alján a Renault-tól megszokott masszív csúszásgátlós műanyag borítással itt is találkozhattunk. Aztán a legfontosabb egy férfi számára. Rekeszek… Rengeteg pakoló hely, ahol csak lehetséges. Látszik, hogy nagyon odafigyeltek a tervezésnél, hogy minden apró részlet ki legyen használva. A műszerfal tetején lévő tároló rekesztől, az ajtó zsebein át a fiókként nyitható kesztyűtartóig, ahol még egy notebook is kényelmesen elrakható és nem mellesleg mindig kéznél van. A csomagtér egészen remek kialakítást kapott, ami a jól pakolhatóságot segíti elő.
  

Elégedettség, kis fogyasztás és egy városi SUV vagy egy kiscsaládi nagykirándulós minden elfér bennem autó? Nehéz válaszolni, szerintem mindez egyben…

(Radomszki Viktor)

 

Női szemmel

Nem vagyok szakértő és nem is akarok az lenni!


Az autó fényezése nekem nagyon bejött. Csodálatos ez a kék szín. Főleg, amikor megcsillan rajta a napfény.
A Captur formája is tetszetős. Nekem nagyon tetszik az orra, vagy az oldalán, az alsó résznél található vonal, ami szerintem fiatalossá,vidámmá teszi az autót.
Elsőre kicsit féltem a kocsitól, mert azt hittem, hogy egy nagy terepjáróval lesz dolgom, de amikor beleültem, már nem féltem semmitől.


A Renault Capturt nem vezettem sokat, mert csak Szigetszentmiklósról Csepelre és vissza mentem az autóval.
Az nagyon tetszett benne,hogy kicsit magasabban ülünk, így jó a kilátás. Tetszett továbbá, hogy több kis rekesz, titkos zseb található az utastérben. Ezekben könnyen elhelyezheti, elrejtheti az ember az apróságokat.
Könnyű váltani és az első három indulást kivéve a motort sem kellett bőgetnem, mert kényelmes voltak a pedálok is.
A tolatókamera a világ legjobb találmánya!
Főleg, ha van hozzá radar is.
Ezek segítségével könnyen be tudtam tolatni a parkolóhelyünkre és nem kellett hallgatnom, hogy már megint miért orral és miért nem normálisan állok be.
Szerintem minden autóba kötelezővé kellene tenni ezeket.


Nekem kicsit bonyolultak még a kormányon található gombok.
De biztosan csak azért, mert az én autómban nincs ilyen és nem sok tesztautót vezetek.
Persze tudom, hogy nagyon hasznosak és a biztonságot is növelik, mert nagyon kézre esnek és szem előtt vannak.


Tetszett, hogy a csomagtartóban bőven van hely és hogy az elhúzható rolóval el lehet rejteni a dolgokat a bekukucskálók szeme elől.


Én a kisautókat szeretem, de a Capturt vezettem volna még szívesen.

(Lujza)

  

Fáradtam, álmosan, címszavakban, gyorsan

Pisti sajnos csak két napra tudta átadni nekem az autót. A színe, a formája és a belső kialakítása miatt első látásra beleszeretett a család.


Meló után, este, fáradtan ülhettem be az autóba, szinte nem is próbálgattam semmit, hazagurultam, mert másnap 150 km utazás várt. Reggel korán indultam egy solti rendezvényre, szakadt az eső, így elég sok időt töltöttem az autóban nap közben is.


Az autó külső méreteihez képest sokkal nagyobbnak tűnik a belső tér, meglepően kényelmes volt még hosszú távon is. Nagyon jól irányítható a kanyarokban sem tűnt borulékonynak nagy sebesség mellett sem, a 6 sebességes váltó pedig gondoskodott róla, hogy ne menjen a fogyasztás 6 liter fölé még autópályán sem.


A középkonzol kijelzője egyszerűen kezelhető, alaphelyzetben két részre van osztva, az egyik oldalon folyamatosan mutatja a térképen, hogy épp merre járunk, a másik oldalon a médialejátszó információi voltak beállítva.
Persze ezeket a beállításokat az ember magára szabhatja – én lusta voltam.


A fotók elkészítéséhez bezzeg nem.
Mert egy ilyen csodaszép gépet még a nem maximálisan csodaszép időben is élvezet fotózni!

{gallery}

(Schnekta Péter)

TEDD TELJESSÉ A CAPTUR INFORMÁCIÓT >>>