Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Lovasnemzet akarunk lenni! - Ford Mustang GT teszt

Lovasnemzet akarunk lenni! - Ford Mustang GT teszt

Már első látásra szerelem volt az új Mustang. Régen is nagyon rajongtam a modellért, hiszen a megjelenése, az erő, amit a motortér rejt, hihetetlen élményeket tartogat...
Még akkor is nehezen hittem el, hogy benne ülök, mikor már túl voltam az első néhány kilométeren. Pisti többször is kérte már hogy írjak valamit róla, de vártam. Vártam, mert nagyon érdekelt az autó kézi váltós és cabrio változata is, de nem húzhatom tovább a beszámolót.

Pistivel az Istvántelki Főműhelynél találkoztunk, ahol a nosztalgiajáratok felújitásával foglalkozókról csináltunk pár fotót/interjút. Szinte alig láttam az autót mielőtt bementünk, de már tudtam, hogy Mustanggal megyek haza. Egy hirtelen jött ötlet és egy gyors engedélykérés után az autó begurult a műhelybe Pisti segitségével és egy működésképtelen gőzmozdony mellett ejtettük meg az első fotózást.
Ismered azt az érzést amikor a V8 hangja vagy az autónak csak a látványa elég, hogy libabőrös legyél? Na pont ez az érzés kapott el mikor a műhely bejáratában megjelent a fekete Ford Mustang GT. Alig vártam hogy befejezzük a munkát és végre benne ülhessek.

Amikor kijöttünk a javitóműhelyből, Pisti az órájára nézett és azt mondta rohannia kell, forgalmit és kulcsot cseréltünk, majd félvállról még visszaszólt, hogy "Vigyázz vele! Nagyon harap!" aztán elviharzott. 10 percig álltam az autó mellett mire leesett, hogy ezzel megyek haza. Beültem, beállitottam az ülést, a tükröket, bekötöttem magam, lehúztam az ablakokat, majd megnyomtam a start gombot. A hang, ami a motortérből és a kipufogóból egyszerre megszólalt teljesen elvarázsolt. Akkor juttott eszembe, hogy Pisti azt mondta vigyázzak vele, így gázadás nélkül csak gurultam az autóval pár métert az egyenes úton és próbáltam apró mozdulatokkal barátkozni a gázpedállal. Nagyjából az első 200 méter megtétele után már éreztem, hogy jó lesz ez, kigurultam hát a kereszteződésig, ahol végeláthatatlan autósor fogadott. Na, gondoltam az 5.0 most itt alapjáraton fogja elketyegni az összes üzemanyagot mire kiengednek, de nem igy történt. Az első aki ki tudott engedni a mellékutcából vad villogásba meg integetésbe kezdett, hogy menjek nyugodtan. Szép lassan kigurultam, elakadásjelzővel megköszöntem, hogy ilyen rendes volt, majd folytattam a barátkozást a gázpedállal.
Szerintem ez az autó előttem sosem ment még ennyit 30-40 km/h sebességgel, de fő a biztonság.
Mire kiértem az M0-hoz már kezdtem érezni, hogy mennyit enged biztonságosan az autó városban, jöhetett a következő kihívás. Mert kihivás volt. Nem azért, mert nem mertem padlóig küldeni a gázpedált, nem is azért mert túl lassan mentem, hanem azért, mert köztudottan sokan nem tartják be a sebességhatárokat a nulláson. Természetesen sikerült beleakadnom egy "versenyzőbe", aki valamiért nem tudta elfogadni, hogy nekem a 110 az 110 és nem 150-160. Annyira nem tudott mit kezdeni a versenyzési vágyával, hogy beállt mögém, és mikor már 80-ig lassitottam akkor is villogott meg tolt le az útról. Na itt ennél a pontnál sokaltam be. Nagygáz és 105-nél levettem a lábam a gázról, de valahogy versenyzőnket még a tükörben is alig láttam. Először azt hittem kiszállt a kocsiból, mert hirtelen úgy érezte hogy áll az autó, de kb 5 másodperc múlva előkerült, viszont valahogy elmúlt belőle a versenyzési vágy. Csendben elment mellettem, nyugodtam folytattam tehát az utamat hazafelé. Mivel főútvonalon lakunk, volt közönség mire sikerült betennem a kapun az autót. Záporoztak a kérdések: "Mennyivel megy?", "Mennyit eszik?", "Mennyibe kerül?", "Benzines?", stb. Mondjuk erről szerintem sokat tudna mesélni Pisti is...

Másnap reggel Kiskunlacházára kellett mennem FRT ralin fotózni. Na ott megint kaptam hideget-meleget, viszont a reptéren volt lehetőségem megnézni milyen is amikor elszabadul a 421 lóerő és az 530 Nm. Egy szóval jellemezném az átélt pillanatokat: Félelmetes!
Eszméletlen erő van a motortérben, leengedett ablakokkal pedig még a hanghatás is óriási és felejthetetlen élmény. Induláskor úgy tolt bele az ülésbe, hogy levegőt alig kaptam, majd a 190 km/h sebességet elérve a fék pillanatok alatt fogta meg az autót. Kezem lábam remegett mikor kiszálltam a kocsiból és percekkel utána is. 

Még talán hetekig tudnám sorolni az apró élményeket, de meghagyom egy másik alkalomra. Sajnáltam mikor vissza kellett adnom, elférne egy ilyen itt az udvarban, az apró hibáival együtt.

Csak azért, hogy ne kizárólag pozitiv hanem negativ élményt is irjak:
Rengeteget fogyaszt. Városban 17-18 literes átlagfogyasztást produkált a teszt alatt, országúton ez lement 12 körörüli átlagra. (Valamit - valamiért)
Kicsi az üzemanyagtartály, a teli tank kb 400-450 km autózásra elegendő.
Nem elektromos, hanem manuális az ülésállitás, ami nagyon meglepett.
Végül nem tudom más hogy van vele, de én szeretek vezetni. Bármilyen autóról is van szó, szivesen ülök bele, de valahogy a vezetés élménye mindig elmarad ha automata váltós gépet kapunk. Sajnos itt sem történt másképp, de ezt leszámitva viszont, óriási élményekkel gazdagodhattam.

És az apró hibákkal is bármikor, bármennyi időre visszahuppannék a Mustangba.

(Schnekta Péter)

No,igen...
Peti  nagyon jól összefoglalta a "tesztet"
Mert a Mustang az, amiről nem olyan egyszerű tényleges tesztet írni (Mondjuk nem is nagyon szoktunk olyat...)

Hiába teszt a lelke mindennek, a Ford Mustang egy olyan élményautó, aminek próbája után tényleg csak az élményekről lehet mesélni.

Ahogy Peti írta, vártunk, vártunk, vártunk a kabrió Mustangra, de be kell látnunk, nem lesz esélyünk belehuppanii, így inkább megosztjuk tapasztalatainkat a GT-ről.

Esett, amikor elindultam a gépért...
Amikor átvettem a vasat, annyit jegyeztek meg a kollégák, hogy óvatosan, mert bizony a háta hajlamos a kitörésre...
Soha nem szoktam vadulni a tesztautókkal - még pályán sem -, de "behelyeztem még egy tojást" a gázpedál és a lábam közé ;-)
Ennek ellenére a Soroksári úton az esőben tényleg megmoccant kissé a popója a paripának.
Pedig tényleg nem tiportam.
De - ahogy Peti fentebb már említette - a 421 paci ugrani akart...
Szerencsére pillanatok alatt magára találta gép, így nem lett semmi  probléma a kis helyezkedésből.

A Ford Mustanggal nem ez volt az első találkozásom, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Ford korábbi pr-igazgatója, valamint Pantl Péter (a Playboy korábbi főszerkesztője, jelenleg a Hell Energy marketing igazgatója), valamint jómagam hozhattunk Budapestre néhány éve egy különléeges Mustang Boss 302-t Bécsből.

Bevallom,mindig is úgy gondoltam,azt az élményt nem nagyon lehet majd felülírni.
Tévedtem!
Az a néhány nap, amíg hajthattam az új Ford Mustang GT-t, simán felülírta a korábbi tapasztalatokat.

Egyrészt, szerintem szebb, elegánsabb,sportosabb lett az új Mustang az elődjénél.
Másrészt, a belső kialakítása, a műszerfal, a kezelőszervek és az ülések végre európaiak lettek - és nem a rettenetes amerikai dizájnt képviselik.
Harmadrész, a szigorú szabályok,előírások ellenére sem veszített semmit a gép az akkusztikus élményből.
Mindezeken túl, a futóműve úgy lett sportos,hogy mégsem rázza ki azember vesekövét, ha áthalad a Hungária, Thököly kereszteződésen.

Az, hogy mindezek mellett sikerült egy olyan árazást kialakítani, amivel kevesebb, mint 15 milláért haza is vihet magával az ember egy új Mustangot (nem a full alapfelszereléssel) pedig azt eredményezte,hogy - kis túlzással - sorba kell álni a gépért.
És ennek ellenére sem érzem azt, mint például a "négykarikás", vagy "kék-fehér propelleres",vagy "csillagos" márkáknál, hogy minden "nepper, vagy politikus" ilyen gépben ülne.
Pedig nagyon jó eladásokat produkálnak a Ford Store-ok a Mustangból.

Magyarázzam még?
Á, minek!

Akit érdekelnek az adatok, az már úgyis megtudott mindent a hivatalos honlapról.

Én pedig elmondhatom, hogy egyszer már láttam Mustangot testközelből...
...De, nem titkoltan, lovasnemzet akarok lenni!

(Berta István)