Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Ajtó-adomány a Korai Fejlesztő Központnak

Ajtó-adomány a Korai Fejlesztő Központnak
gyakornok

Az október délutáni napsütésben nagy a forgalom a Korai Fejlesztő Központ budai székházában. Szinte percenként szól a csengő, nyílik a bejárati ajtó, az édesanyák által tolt babakocsikban szemmel láthatóan enyhén, vagy halmozottan sérült, de mosolygó csöppségek. Mindenki otthonosan mozog – időpontra érkeztek, a foglalkozások szigorú órarend szerint zajlanak. Különben nem is lehetne kiszolgálni azt a hatalmas igényt, ami az intézet szolgáltatás-rendszere iránt van. A fogadó tér hangulatos, de látszik, hogy nagyon nagy a zsúfoltság – számtalan felújítási munka várat magára. Aki mindezt immár 25 éve rendületlen erővel összefogja, irányítja az nem más, mint Czeizel Barbara gyógypedagógus. Pályázatokat is felkutat, mint például a gyermekintézmények és műemlékek számára meghirdetett Várépítőt is, ahonnan többek közt a Hörmann Hungária beltéri ajtó-adományát is sikerült elnyerniük.

 

„A Hörmann Hungária mindig örömmel csatlakozik az olyan kezdeményezésekhez, amely által egy-egy jó ügyet támogathat, jót cselekedhet. A Korai Fejlesztő Központ szakemberei pedig 25 éve olyan hiánypótló tevékenységet végeznek, amely mindenképpen támogatásra érdemes.” – fogalmazott Szujó László, a Hörmann Hungária ügyvezető igazgatója az adomány kapcsán.

 

Az ajtók közül az egyiket az intézet budai épületébe építették be, itt sikerült kialakítani egy kisebb méretű konyhát a kollégáknak. A másik ajtó a zuglói telephelyre került – itt mindennek megvan a helye, az adományok odakerülnek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Egy szakemberre 20család jut, és ez bizony megterhelő. Jó lenne egy relaxációs szoba, egy kis zöld, de már az aprócska konyha is nagy öröm.

 

A Korai Fejlesztő Központ épületének évek óta romlik az állapota: télen hideg, nyáron forró, eső esetén beázik, penészedik, a nyílászárók is rossz állapotban vannak - mindez erősen veszélyezteti az intézményben zajló munkát. Az adott körülmények között az extrém koraszülött (24-26 hetes), sok szempontból veszélyeztetett kis csecsemők, súlyosan-halmozottan sérült gyermekek biztonságban történő ellátása hosszú távon nem oldható meg. Az önkormányzat ugyan 1 Ft/év ellenében biztosítja az épületet, de minden rezsi és felújítási költséget a központnak magának kell kigazdálkodnia. Nagyon nagy szükség van a már meglévő építési engedéllyel is rendelkező, gyönyörű épületterv megvalósítására. Ez nem csak a biztonságos ellátás miatt indokolt, hanem az elmúlt időben, években vizsgálatra, fejlesztésre, terápiára jelentkező családok számának növekedése miatt is elkerülhetetlen. Új vizsgálók, egyéni és csoportos fejlesztőszobák kialakítását is tervezik, egy emeletráépítéssel. A Vadász és Tsai Kft. által adományként elkészített tervek kivitelezésére 200millió forintra lenne szükség, semmilyen állami, illetve uniós forrásra nincs lehetőség. Egyéni és vállalati szintű támogatókra lenne szükség. Idén nyáron volt tervben a felújítás, egy kedves kisfilm is készült a potenciális támogatók megszólítására, de csak 15milliót sikerült összegyűjteni.

 

„Szembesülnünk kellett azzal, hogy a társadalmi felelősségvállalás mindenkinek mást jelent, de minden nehézség ellenére nem adjuk fel, hiszen a családoknak, az édesanyáknak nem mondhatjuk azt, hogy sajnos nem tudjuk őket fogadni. Idén januárra elértük a kapacitásunkat – hetente 200 családot tudunk fogadni, de ettől sokkal többre, a hihetetlenül hangzó 20ezerre lenne szükség. Van, akinek sajnos csak jövőre tudunk időpontot adni, és ez nagyon szomorú. Épp elég nagy trauma egy családnak feldolgozni, hogy az ő gyermekük más lesz, és még az oly fontos segítségre is várniuk kell. Összességében, eddig sikerült túllendülnünk a kríziseken, pedig volt már úgy, hogy kollégáktól átmenetileg meg kellett válnunk, de aztán sikerült őket is visszavenni. Egy elhivatott, fantasztikus csapat van mögöttem. Úgyhogy most is felemeljük a fejünket, és megyünk tovább.” – mondja mosolyogva Czeizel Barbara, aki az utóbbi időben korai fejlesztésért felelős miniszteri biztosként is lobbizik azért, hogy minden rászoruló családnak alanyi jogon elérhető legyen a korai fejlesztés és a kora gyermekkori intervenció.

 

Arra kérdésre, hogy vajon édesapjától, dr. Czeizel Endrétől örökölte-e ezt a pozitív hozzáállást, kitartást az a válasz, hogy: „én már nagyon korán megtanultam küzdeni, a betonfalakat tolni, mindig bennem volt a bizonyítási vágy. El akartam kerülni a Czeizel-lány skatulyát, és igen, édesapám szellemi nagysága, szorgalma, az ő szemlélete, mindig is példa volt számomra.” – majd hozzáteszi: „Sokat segített nekem a másság elfogadásában, hogy gyermekkoromban az volt a családi program, amikor apuval én is mentem az intézetekbe, otthonokba. Már akkor megtanultam a nehéz helyzeteket kezelni. Ez nélkül nem is tudnám a munkámat végezni. Pedig naponta szembesülök én is családi drámákkal, de amikor rájövök, hogy rajtam, az intézeten és a mi szakembereinken kívül nincs, aki megfelelő módon segítsen, akkor onnantól kezdve csak egy cél létezik a számomra: segíteni. Ha szükség, még a saját kis irodámat is odaadom a kismamáknak, hogy kényelmesen etessenek. Az a lényeg, hogy a szülő és a gyerek is jól érezze magát.”

 

A statisztikák szerint Magyarországon minden 10. gyerek koraszülött, és minden 5. gyerekkel van valamilyen probléma. A hatalmas igény, a vitathatatlan létjogosultság ellenére, a Korai Fejlesztő Központ fenntartása folyamatos kihívás, folyamatos munka. „Nehezen kopogok, és kérek, de hatalmas szerencse, hogy ez a hivatásom, ezt a munkát végezhetem, most már két különböző tisztségben is. Mentalitást kell változtatni a szakmában, és a társadalomban is, és én amíg élek, ezért fogok küzdeni.” – mondja a távozásnál az 52éves szakember.

 

A Korai Fejlesztő Központnak tehát minden további támogatásra nagy szüksége van, a gyönyörű tervek remélhetőleg nem sokáig lógnak a festésre szoruló falakon mutatóban: a támogatási lehetőségek itt elérhetők.

Címkék