Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A gyermekkori alvós játékok jelentősége az életünkben

A gyermekkori alvós játékok jelentősége az életünkben

Vannak olyan játékok az ember életében, amiknek örökre megmarad a jelentősége, ezért nincs szívünk megválni tőlük. Ez normális vagy gyermeteg dolog?

 

 

A téma boncolását a pszichológiai hátterével kell kezdenünk, mivel fontos tudni, hogy gyermekkorunkban miért kezdünk el kötődni különböző tárgyakhoz, és miért pont azokhoz. Az „átmeneti tárgyak” kifejezés a pszichoanalitikus és gyerekorvos Donald Winnicott-tól származik. Az átmenet arra utal, amit minden csecsemőnek meg kell élnie – ahogy írta – „az anyával való összekapcsolódás állapotától kezdve az anyához viszonyított állapoton át a teljesen külsővé vált és elkülönült állapotig”.

Ezt végig gondolva az a tárgy, amihez a baba kötődni kezd, valamilyen tulajdonságában emlékezteti az édesanyjára. Ilyen lehet például egy aranyos plüss, amiben egyesül a puhaság, a kellemes, simogatnivaló felület, de lehessen akár gyűrögetni, sőt, akár megharapni is. Ez segít abban, hogy könnyebben viselje az anyjáról való leválást anélkül, hogy az maradandó, szorongó élményt hagyna benne.

A leválás folyamata onnantól kezd el kialakulni, mikor a gyermek képes az önálló helyváltoztatásra, így elindulhat felfedezni a világot. Ebben a folyamatban kell, hogy legyen valami olyan útravaló, ami a megszokott biztonságérzetet, az otthonát, a gondozójának a közelségét nyújtja számára. Ezért van az is, hogy egy kisgyermektől nem szabad csak úgy elvenni a cumiját, vagy az alváshoz használt plüss figuráját, mert azzal beláthatatlan károkat okozhatunk a fejlődésében. Ez nagyobb korban sem ajánlott, de ilyenkor már meg lehet beszélni a gyermekkel és felfogja, legalább részben, hogy nem hurcolhatja magával mindenhová.

Ezek a tárgyak nagyon fontos szerepet töltenek be a gyermekek életében, mivel oldják bennük a szorongást, amit az anyától való elszakadás okoz, legyen szó bölcsiről vagy óvodáról. Sok helyen épp ezek miatt engedélyezik, hogy a gyermek vigyen magával minden nap egy plüsst a délutáni alváshoz. Ezt használják akkor is, ha meg kell nyugtatni a csöppséget, mert éppen nagyon hiányolja az édesanyját.

Bármilyen hihetetlen, nem egyedi eset, hogy felnőtt emberek hurcolják magukkal egész életükön keresztül az első alvós plüssüket, plédjüket, rongyijukat és még sorolhatnánk. Ez addig nem tekintendő kórosnak, míg nem okoz problémát sem kapcsolati sem magánéleti síkon. Tehát semmi gond nincs azzal, ha néha megöleljük a gyerekkori plüssmacinkat és felidézzük azt a jó érzést, amit nyújtani tud. Ellenben akkor már gond van, ha valaki azért nem alakít ki társas kapcsolatot, mert Brumi ki fog kerülni az ágyból ezáltal, vagy vajon mit fog szólni. Ne felejtsük el a helyén kezelni a dolgokat, legyen akármilyen fontos is az az alvóka.