Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Van jogi és korrekt megoldás a bedőlt devizahitelek TISZTESSÉGES rendezésére!

Van jogi és korrekt megoldás a bedőlt devizahitelek TISZTESSÉGES rendezésére!

A csütörtökii napon Áder János Köztársasági Elnök Úr hivatala átvette Gulya Tibor nyílt levelét, amelyet lentebb mi is közzéteszünk.

Jelenleg közel százezer olyan devizahiteles végrehajtási eljárás zajlik Magyarországon, amelynek megszüntetésére létezik jogi megoldás. Törvényszéki és ítélőtáblai döntés utal arra, hogy nem állnak fent a törvényi feltételei a végrehajtásoknak, ám a közjegyzők, a végrehajtók és a bankok ezt nem veszik figyelembe. A jogi érvényesítést a közjegyzőknek kellene eszközölniük, de ők ezt szabotálják, húzzák az időt, hogy a végrehajtóknak legyen lehetőségük végrehajtani.


 

 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Alulírott Gulya Tibor (levelezési címe: 1143. Budapest Stefánia út 77. II.emelet) az alábbi civil kezdeményezéssel, a devizahiteles törvényekkel (továbbiakban: DH törvények) és az azokhoz kapcsolódó bírósági, ill. banki gyakorlattal az alábbiakra kívánom felhívni a Köztársasági Elnök Úr szíves figyelmét:

tisztességtelenség megállapítása és jogkövetkezmények megállapítása, sérelem jogszabályi szintű orvoslása

  1. 1.      Jogalkotói célok

A DH törvények meghozatalát számos jogalkotói cél indokolta. Ezek között szerepelt – egyebek mellet – egyrészt a bíróságok tehermentesítése két DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztói szerződésekre jellemző érvénytelenségi ok (árfolyamrés alkalmazása, ügyleti kamat egyoldalú emelése) jogszabályi szintű megállapítása és jogszabályi szintű orvoslása, másrészt a devizahitelesek jogszabályi szintű megsegítése. A bíróságok tehermentesítése – a fogyasztók kárára – sikeresnek mondható, mivel a jelenlegi jogszabályi környezetben vagy nem érdemes, vagy rendkívül nehéz a 2014. évi XL. törvény 37.§-37/A.§§-ban foglaltaknak megfelelő, határozott kereseti kérelmet előterjeszteni a pénzügyi intézményekkel szemben.

2014. évi XL. törvény 37.§-37/A.§

37. § (1)  E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását - az érvénytelenség okától függetlenül - a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának - alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben - eredménytelen hiánypótlási felhívást követően - nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239/A. § (1) bekezdése alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:108. § (2) bekezdése alapján - ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak - a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indult és folyamatban lévő eljárásokban a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani vagy az eljárásokat meg kell szüntetni. Nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn. E szerint kell eljárni a felfüggesztés megszűnését követően folytatott eljárásokban is.

(3) Ha a folyamatban lévő eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.

37/A. § (1) Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét a bíróság - a 38. § (6) bekezdésszerinti felülvizsgált elszámolás adatainak alapul vételével - az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával állapítja meg.

Ezzel a jelenlegi jogszabályi eljárásjogi környezet kifejezetten a pénzügyi intézményeknek kedvez. Utóbbi jogalkotói cél, a devizahitelesek jogszabályi szintű megsegítése sajnos csak csekély mértékben valósult meg, mivel a DH törvények nem hogy nem orvosolták maradéktalanul a devizaalapú szerződések tisztességtelenségét, de a banki elszámolást követően jelentős mértékben megnehezítették, ill. kizárták a fogyasztók igényérvényesítési lehetőségeit mind bírósági úton, mind nem peres úton a pénzügyi intézményekkel szemben.

A jogalkotó által a DH törvények meghozatala útján átgondolatlanul létrehozott jogszabályi környezet lehetőséget teremt arra, hogy palástolja a pénzügyi intézmények azon jogsértéseit, melyek nem kerültek nevesítésre (és orvoslásra) a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-ban. A jogalkotó a DH törvényekkelcsak és kizárólag az árfolyamrésből és a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási jogából eredő jogsértéseket kívánta orvosolni. A jogalkotó az elszámolási törvénycsomaggal olyan jogszabályi környezetet teremtett, mely a fogyasztói szerződésekben megmutatkozó jogsértéseket csak részben (2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §) próbálta orvosolni, ugyanakkor az érintett fogyasztókra ráerőltette a törvényben meghatározott árfolyamon történő forintosítást, mintha ezáltal a fogyasztók valamennyi jog- és érdeksérelme orvoslásra került volna. Azok a jog- és érdeksérelmek is, amelyek túlmutatnak a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-ban foglaltakon.

A jogalkotó még a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-ban meghatározott jogsértéseket is oly módon kívánta orvosolni, hogy az nem hogy képviselte volna az adósok érdekeit a pénzügyi vállalkozásokkal szemben, hanem ehhez képest az adósok lényeges jogos érdekeinek sérelméhez vezetett. A 2014. évi LXXVII. törvény 5. § (1) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény a fogyasztói kölcsönszerződés módosuló rendelkezéseinek szövegét - az elszámolási törvény szerinti elszámolás közlésével együtt, az elszámolási törvény 16. § (1) bekezdésében meghatározott címre - küldi meg tértivevényes levélben. Ugyanezen törvény 16. §-a szerint:

2014. évi LXXVIII. törvény 16. §

(1) Ha a fogyasztó

a) határidőben nem kapta meg aze törvény szerinti szerződésmódosulásról szóló, valamint az azzal összefüggő dokumentumokat, vagy a 15. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatást, vagy

b) vitatja a 10. § és 15. § szerinti forintban kifejezett követelésre való átváltás számítását, a kamat számítását vagy az új törlesztőrészleteket tartalmazó törlesztési táblázatban foglalt adatok és számítások megfelelőségét,

az elszámolási törvény 11. alcímében foglalt szabályok szerint - a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - felülvizsgálatot kérhet.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során az elszámolási törvény 18. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a fogyasztó az elszámolási törvény 18. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül fordulhat panasszal a pénzügyi intézményhez.

A 2014. évi XXXVIII. XL. törvény 18. §-a szerint ha a fogyasztó a pénzügyi intézmény által a számára megküldött elszámolást vitatja - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. Az elszámolási törvény 21. § (1) bekezdése alapján  a panasz elutasítása esetén a fogyasztónak - ha a panaszban foglaltakat továbbra is fenntartja - a pénzügyi intézmény álláspontjának kézbesítésétől számított 30 napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kell kezdeményeznie. A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának lehetősége azonban nem jelent tényleges és valós segítséget az adósok számára, tekintettel az elszámolási törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott szigorú, fogyasztók által gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételeire tekintettel:

2014. évi LXXVII. törvény 21. § (3) bekezdés

(3) A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának kezdeményezésekor a fogyasztó kérelmének tartalmaznia kell az arra irányuló határozott kérelmet is, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület állapítsa meg, hogy

a) az elszámolás az általa megjelölt helytelen adatot, illetveszámítási hibát tartalmazza, és állapítsa meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására vagy

A jogalkotó ugyan formailag lehetővé tette a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának igénybe vehetőségét, azonban a fogyasztó számára nem biztosította az elszámolásban lévő helytelen adat, illetve számítási hiba (könnyebb és megfelelő időn belüli) felismerhetőségét, ellenőrizhetőségét. A pénzügyi intézmények elszámolása önmagában ellenőrzésre alkalmatlan, mivel nem jelölik meg az elszámolás alapjául szolgáló konkrét adatokat és számítási módszereket, melyeknek hibáira a Békéltető Testület előtt konkrét nyilatkozatot szükséges tenni. Mégis honnan kellene tudnia (és mi alapján, mihez képest kellene tudnia ellenőrizni) a fogyasztónak, hogy a korábbi törlesztéseinek egyes tárgyhónapjaira vonatkozóan a ténylegesen megfizetett törlesztő részletének mely része volt tisztességtelen az árfolyamrés alkalmazására és az egyoldalú kamatemelésekre tekintettel? Ezen összefüggésre tekintettel bírnak fokozott jelentőséggel a felülvizsgálatra irányadó 30 napos, igen rövid határidők is. Ilyen rövid határidő mellett a fogyasztó még annak a lehetőségétől is el van zárva, hogy harmadik személy (hozzáértő cég) segítségével ellenőriztesse az elszámolásának tartalmát. A jogalkotónak gondolnia kellett volna arra is, hogy akár ellenérték fejében igénybe vehető szolgáltatás útján elérhetővé teszi az egyes pénzügyi intézmények elszámolásának ellenőrzésére alkalmas eszközöket (pl. szoftvereket). Ezt a jogalkotó azonban nem tette meg.

Az elszámoláshoz kapcsolódóan megállapítható, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület és nem peres eljárásban a bíróság az elszámolás felülbírálta során kizárólaga pénzügyi intézmény által megjelölt helytelen adattal, illetve számítási hibával (azaz csak az összegszerűség kérdésével) foglalkozott, egyéb kérdéssel, a fogyasztókat ért egyéb joghátrányokkal nem.

  1. 2.      Jogalkotási hiányosságok

Munkám során figyeltem felarra, hogy a DH. törvényekben megfogalmazott tisztességtelenségi okok kapcsán a bankok a DH törvényben megállapított tisztességtelenségből fakadóan egyéb tisztességtelen jogokat is szerzett.

A bankok ezzel a ténnyel tisztában vannak, azonban a tisztességtelenül megszerzett jogait annak ellenére gyakorolja a fogyasztóval szemben, hogy ezen megszerzett jogok tisztességtelenségéből fakadóan valójában nem illetik meg.

Álláspontom szerint ugyan is a tisztességtelenül megszerzett jog a Ptk. szabályaira figyelemmel nem fejthet ki joghatást, mely jogáról azonban törvényi szabályozás hiányában a bankok nem mondanak le.

Annak ellenére teszi ezt, hogy a jogszabályok helyes alkalmazása mellett ez a tisztességtelenül megszerzett jog nem állhat, fen a bankok részéről a fogyasztóval szemben, Sajnos a törvényalkotó a bankok tisztességtelenségéből fakadóan megszerzett jogokat nem szabályozta, nem korlátozta a DH. törvényekkel összefüggésbe, így a tisztességtelenséget elszenvedő fogyasztók polgári peres lejárásban kénytelenek bonyolódni annak érdekébe, hogy a bíróságok egyenként mondják ki, hogy az alábbi jogok ténylegesen nem illetik meg a bankokat.

A tisztességtelenül megszerzett jogok:

-          a DH. törvények előtt történő ténytanúsítványba foglalt felmondás

-          DH. törvények előtti elkészített ténytanúsítvány alapján kiállított végrehajtási záradék

-          DH. törvények előtti felmondás ténytanúsítványba foglalása, majd ugyan ezen ténytanúsítványt alapul véve a DH törvény hatálybalépése utáni záradékolás.

-          A kiállított iratok alapján megkezdett végrehajtási eljárások

A jelen pontban alább részletezésre kerülő álláspontom alátámasztása érdekében polgári peres eljárásban kívántuk álláspontunk helyességét megerősíteni, melynek kapcsán megindított polgári peres eljárásban a Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék is azonos álláspontot képviselt. Csatolom a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság47.Pf.634.373/2015/4. számú végzését, melynek indoklásából (4. oldal) az alábbiakra kívánom felhívni a figyelmet, már előzetesen is:

Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy e körben nem annak van jelentősége, hogy az elszámolási törvény utóbb lépett hatályba, hanem annak, hogy az tisztességtelenséget állapított meg, mely a semmisség következményével jár. A fizetési kötelezettségek, törlesztő részletek összegét is úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is az elszámolás alapján csökkentett összegben álltak volna fenn.

Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a perben alkalmazott jogszabály preambuluma szerint mi a törvény kiemelt célja és ennek eléréséhez valóban elengedhetetlen, hogy a nyilvántartási rendszer tartalmazza azon adósok adatait, akik a fizetési kötelezettségüknek a törvényben írt mértékben és ideig nem tesznek eleget. Rámutat azonban a másodfokú bíróság, hogy a törvény célja azzal valósul meg, ha a ténylegesen fennálló tartozás kerül rögzítésre, még akkor is, hogy ha utólag megállapított semmisség folytán utóbb derül ki, hogy a tényleges tartozás alacsonyabb a nyilvántartott tartozás összegénél. A felperesi tartozások szempontjából a semmis szerződési kikötések alapján az alperes által felszámított díjakra eső részt úgy kell tekinteni, mintha az létre sem jött volna, azon követelés és tartozás fenn sem állott volna.

E tekintetben nem befolyásolja a kereset érdemi elbírálását, hogy a II. r. alperes a rávonatkozó kötelező jogszabályok alapján rendelte el az adattovábbítást, volt-e jogi lehetősége bevárni az elszámolás részletes szabályainak megjelenését, annak eredményét, és mindezek alapján jó avagy rosszhiszeműen járt-e el. A tartozás fennállása ténykérdés - amennyiben utóbb bekövetkezett jogi jelentőséggel bíró tények, jogszabályváltozások vezetnek a releváns jogi helyzet megváltozásához és azok csökkentik a tartozás összegét, úgy azokat figyelembe kell venni.”

A Budapest Környéki Törvényszék csatolt, 4.Pf.20.660/2015/4. számú végzésében foglaltakra is hivatkozni kívánok, mivel az általam alább érintett kérdéskörben a Fővárosi Törvényszékkel azonos álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy:

Fentieket követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy vizsgálja, hogy az adatátadáskor fennállt-e a felperesnek 90 napon túli, 101.500,-Ft-ot meghaladó lejárt tartozása. E körben nem mellőzhető annak megállapítása, hogy a II.r. alperesnek a 2014. évi XL. tv. alapján fennálló elszámolási kötelezettsége alapján a 2014. július 26. és 2014. október 24. közötti időszakra milyen összegű árfolyamrésből, egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést kell előtörlesztésként elszámolni.

Meghagyja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak hogy a fentiek alapján hívja fel a felperest a saját hiteljelentés teljes körű csatolására és annak alapján a keresete pontosítására, ezt követően vizsgálja – figyelemmel a II. r. alperes által a felperesnek küldött elszámoló levélre is – hogy a KHR tv. 11.§ (1) bekezdésében foglalt feltételek az adatátadáskor fennálltak-e.

A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-ai törvényi szinten szabályoztak két érvénytelenségi okot. A fogyasztókat nem csak e két érvénytelenségi ok fennállására tekintettel érte hátrány a devizaalapú szerződéseikhez kapcsolódóan, ugyanakkor elmondható, hogy a DH törvények még ezen két jogszabályi szinten megállapított érvénytelenségi ok vonatkozásában sem vonták le maradéktalanul az érvénytelenség valamennyi jogkövetkezményét.Az ugyanis nem jelenti a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-aiban megjelöltérvénytelenség maradéktalan orvoslását, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességtelenül felszámított összeg levonásra kerül az adós elszámoláskor fennálló tartozásából.Ezen álláspontom alátámasztása érdekében hivatkoztam a jelen beadványom 2. pontjának legelején a Fővárosi és Budapest Környéki Törvényszék döntéseinek egy-egy részletére. Az általunk képviselt ügyfelek ügyeiben, a mi kezdeményezésünkre a két Törvényszék egymástól függetlenül is arra az egységes álláspontra helyezkedett, hogy mivel az érintett devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések semmissége már a szerződéskötés időpontjától kezdődően fennáll, így amennyiben a pénzügyi intézménynek a banki elszámolás eredményéhez képest elszámolnivalója van az adóssal szemben, úgy ezt az elszámolást olyan módon szükséges megtennie, hogy – amennyiben indokolt – az adóst a bank korábbi felmondásából, ill. abból, hogy a bank az adós referenciaadatait megküldte a KHR-t kezelő szerv részére, ne érje jogtalan hátrány. A fenti két törvényszéki döntés alapjául szolgáló eljárásra azért került sor (azért kellett, hogy sor kerüljön egyéb egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb és logikus eljárás hiányában), mivel az eljárások megindítása előtt általunk megkeresett valamennyi közjegyző és végrehajtó a két Törvényszék citált döntéseivel ellentétes álláspontot képviselve mindenfajta jogszerű eljárástól elzárkózott. Ezzel megfelelő, vagy megalapozatlan indoklás nélkül, elfogulásmentességet nélkülözve, kizárólag a bank érdekeit szem előtt tartva zárkóztak el az adósokat megillető eljárások jogszerű lefolytatásától. A közjegyzők és végrehajtók ezáltal kényszerítik perbe az érintett adósokat. És ezen nagyszámú per megfelelő jogalkotásra tekintettel fennálló elkerülhetősége érdekében fogalmazom meg a jelen levelemben írtakat. Megjegyezzük azonban, hogy a kapcsolódó jogalkotási feladatok sürgősségének az az első számú indoka, hogy jogalkotás hiányában, amennyiben az adósok a fenti célok érdekében megindítják a peres eljárásokat, úgy ezen eljárások alatt sem szünetelnek a végrehajtási eljárások, annak ellenére, hogy azok megindítására jogszerűtlenül került sor az alábbiak szerint:

A jogalkotó a fenti két érvénytelenségi ok orvoslása körében nem foglalkozott azzal, hogy lényeges különbségeket jelent, hogy a devizaalapú hitelszerződés az elszámolás időpontjáig:

a)      még nem került felmondásra

b)      felmondásra került (közjegyzői ténytanúsítvány útján), de végrehajtási záradékolásra még nem

c)      felmondásra és végrehajtási záradékolásra került.

A fenti a)-c) eseteket jogalkotói szinten differenciáltan kellett volna vizsgálni és értékelni. A b) és c) esetben legkevesebb jogalkotói szinten is szabályozni kellett volna, ennek keretében jogszabályi szinten is vizsgáltatni kellett volna, hogy az egyes szerződések elszámolás időpontja előtti felmondása jogszerű és megalapozott volt-e. A pénzügyi intézmények elszámolási kötelezettségének DH törvények szerinti teljesítése ugyanis a tisztességtelenül felszámított összegek levonásán túlmenően nem érinti a felmondás jogszerűségének kérdését. Pedig akár érinthetné is. Több tízezer devizaalapú szerződésről is elmondható, hogy abban az esetben, ha a pénzügyi intézmény nem számított volna fel az adóssal egyes tételeket tisztességtelenül, akkor a felmondás időpontjában nem álltak volna fenn a felmondás feltételei. Ennek megállapíthatóságához sok esetben – különösen, ha a felmondást követően már nem került sor törlesztésre az adós részéről – elegendő a felmondáskori hátralék összegének összevetése az elszámolás során tisztességtelenül felszámított összeggel. Amennyiben az utóbbi magasabb, úgy bizonyosan megalapozatlan volt a felmondás. A felmondás jogszerűtlensége minden olyan esetben megállapítható, ahol az adóssal szemben tisztességtelenül felszámított összeg meghaladta a pénzügyi intézmény felmondási jogának gyakorolhatóságához szükséges adósi hátralék összegét. Ennek jogszabályi szintű vizsgáltatása nem lett volna megoldhatatlan feladat a jogalkotó részéről.

  • Mivel azonban a jogalkotó törvényi szinten nem szabályozta a felmondások jogszerűségének vizsgálatát, a fenti b) pont szerinti esetben, tehát ha az elszámolás időpontjáig a devizaalapú hitelszerződés felmondásra került, de végrehajtási záradékolásra még nem, úgy olyan közokiratban foglalt szerződések (tartozáselismerő nyilatkozatok) is közjegyzői záradékolásra kerültek az elszámolás időpontját követően, mely szerződések vonatkozásában még a felmondásnak sem álltak fenn a feltételei. Tényként állapítható meg, hogy közjegyzők a záradékolások során a legcsekélyebb mértékben sem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy az elszámolás későbbi eredményére tekintettel a felmondás időpontjában fennálltak-e felmondás feltételei. Mulasztották ezt megtenni annak ellenére, hogy 1991. évi XLI. törvény121. § alapján a közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása. Közjegyzőknek (és korábbi megfelelő, körültekintő jogalkotás hiányában a jogalkotónak) felróható mulasztásként értékelhető, hogy a közjegyzői közreműködés nem akadályozta meg a jogszerűtlenül felmondott szerződések záradékolását.Ennek igen súlyos következményei vannak az adósra nézve, hiszen a közjegyzői záradékolás egyben közvetlen végrehajthatóságot is jelent. Ezen esetekben az adósoknak végrehajtási pert kell indítaniuk a jogsérelem elkerülése érdekében, mely pernek épp oly magas perköltsége van, mint az érvénytelenség megállapítása iránti pernek. Csak az illetéköltség mértéke első fokú eljárásban a (tisztességtelen számításon alapuló) követelt összeg 6%-a, legfeljebb 1,5 millió forint, másodfokú eljárásban pedig 8%-a, legfeljebb 2,5 millió forint. Az egyébként is kilátástalan helyzetben lévő adósok ezen horribilis illetékfizetési terheit tovább növelik a jogi képviselőik díjai, melyek az ügyek bonyolultságára és pertárgyértékére tekintettel szinte hasonló mértékűek.  Vagyis az adós kizárólag a pénzügyi intézmény jogszerűtlenül közölt felmondásra, a közjegyzői passzivitásra, valamint a jogalkotó felróhatóan hiányos jogalkotására tekintettel kerül(het) olyan helyzetbe, hogy a saját költséges perét nem tudja megfinanszírozni. A perben igénybe vehető költségkedvezmények ezen sokszor csak átmenetileg (ld. illetékfeljegyzési jog) és csak részben tudnak könnyíteni, mivel az előre fizetendő ügyvédi képviselet díja az ilyen bonyolult ügyekben jellemzően igen magas. Arra is fel szükséges hívnom a figyelmet, hogy azon esetekben, ahol a felmondáshoz kapcsolódó közjegyzői ténytanúsítvány már az elszámolást megelőző időpontban a pénzügyi intézmény rendelkezésére állt, ott a pénzügyi intézmény a záradékolásra jogosult közjegyzőt (mely közjegyző számos esetben eltér a felmondást ténytanúsítványba foglaló közjegyzőtől) kifejezetten megtéveszti a záradékolás feltételeinek fennállása vonatkozásában, hiszen a korábbi felmondásnak nem álltak fenn a feltételei. Ebből a szempontból indifferens, hogy ennek megállapíthatósága csak később vált ismertté az elszámolás eredményére tekintettel. A lényeg, hogy semmisségi okok váltak utólag felismerhetővé, mely semmisségi okok már a szerződés megkötésének időpontjában is fennálltak (vö: csatolt ítéletek hivatkozott tartalma).
  • A fenti c) pont szerinti esetben, tehát ha az elszámolás időpontjáig a devizaalapú hitelszerződés felmondásra és végrehajtási záradékolásra került, úgy az elszámolás eredményeképpen csak arra került sor, hogy a végrehajtó a végrehajthatóvá vált összegből levonta a pénzügyi intézmény által elszámolt összeget. Olyan adósok esetében is csak ez volt a következménye az elszámolásnak, mely adósok szerződései felmondásának nem is álltak fenn a feltételei. E kérdéssel a jogalkotó, a végrehajtó, a közjegyző nem, a pénzügyi intézmény pedig különösen nem kíván foglalkozni. Az adós pedig ebben az esetben is költséges perre, perekre kényszerül. Ha a hivatkozott pereket az adósok megindítják, úgy a DH törvényekhez kapcsolódóan valójában az a jogalkotói cél sem realizálódik, amely a bíróságok tehermentesítését célozta.
  • A jogalkotó azzal a kérdéssel sem kívánt foglalkozni, hogy az elszámolás eredménye kihat a végrehajtási költségekre is olyan esetekben, ahol a végrehajtási költségek mértékének meghatározására még a tisztességtelenül felszámított összegek levonását megelőzően került sor. Ezen esetekben a végrehajtás az adósokkal szemben jelenleg olyan tartalmú végrehajtási záradékok és végrehajtási lapok alapján van/lehet folyamatban, melyek az összegszerűség tekintetében (tőke, kamatok, és főleg közjegyzői, végrehajtói költségek) nem kerültek módosításra a banki elszámolást követően. Álláspontunk szerint és a 2014. évi LXXVII. törvény 4. § szerint a végrehajtó hatáskör hiányában nem jogosult orvosolni a jelenleg összegszerűség tekintetében nem megfelelő tartalmú végrehajtási záradékokat, arra az eljárt közjegyző jogosult. A jelenleg rendelkezésre álló összegszerűségében megalapozatlan záradékok és végrehajtási lapok alapján nem folyhat az adósok ellen végrehajtás. A végrehajtás jogszerű foganatosításához módosítani szükséges a végrehajtási záradékokat és a végrehajtási lapokat.

Azon esetekben, ahol az elszámolás eredményére tekintettel megállapíthatóvá válik, hogy a pénzügyi intézmény elszámolás előtti felmondása jogellenes volt, ott a jogalkotónak köteleznie kellene:

  • pénzügyi intézményt az elszámoláson túl a folyamatban lévő végrehajtási eljárások megszűntetésére, a szerződések élővé tételére; helyes megoldás az lenne, ha a jogalkotó arra kötelezné a pénzügyi intézményeket, hogy az elszámolás eredményére tekintettel valamennyi szerződés vonatkozásában azt is vizsgálják felül, hogy a felmondás feltételei fennálltak-e annak közlésekor
  • közjegyzőketa végrehajtási záradék visszavonására, hiszen a közjegyző szerepe a folyamatban eleve garanciális jelentőséggel bír, továbbá azért is, mivel a 1991. évi XLI. törvény 3.§ (1) bekezdése szerint a közjegyző eleve köteles megtagadni a közreműködését, ha az a kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg annak célja tiltott, vagy tisztességtelen.

A jelzett tényekalapján jelenleg megalapozatlan és erre tekintettel jogszerűtlen felmondások alapján folyamatban lévő ilyen módon szintén jogszerűtlen végrehajtási eljárások esetlegesen irreverzibilis következményeinek elkerülése érdekében a jogalkotónak olyan módon lenne indokolt jogszabályi szinten foglalkozni a jelen levelemben írtakkal, melynek keretében:

  • egyrészt kötelezi valamennyi pénzügyi intézményt arra, hogy az elszámolás előtt közölt felmondásaik jogszerűségét vizsgálják felül a felülvizsgált elszámolásuk eredményére tekintettel, amennyiben pedig indokolt tegyék élővé az érintett szerződéseket és szüntessék meg a végrehajtási eljárásokat,
  • a pénzügyi intézmények kötelezettségének teljesítéséig a jogalkotó törvényi szinten függessze fel a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat, ahogy ezt korábban már alkalmazta a bankokkal szemben a DH. törvények kapcsán
  1. 3.      Perköltségek

A devizaalapú hitelszerződésekre jellemző, jelen beadványomban megjelölt jogszerűtlenségek miatti igényeiket az adósok az alábbi eljárások útján tudják érvényesíteni:

  • felmondás jogszerűtlenségének megállapítása iránti per
  • végrehajtási záradék törlése iránti kérelem közjegyző felé (e vonatkozásban jelezni kívánom, hogy nincsen tudomásom arról, hogy a jelen beadványban írt okok fennállására tekintettel akár csak egyetlen közjegyző is törölte volna a végrehajtási záradékot az adós kérelmére)
  • végrehajtás megszűntetése iránti per

A devizaalapú hitelszerződésekre jellemző, jelen beadványomban megjelölt jogszerűtlenségek jogszabályi szintű orvoslása épp úgy nélkülözhetetlen, mint ahogy a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. §-ban meghatározott jogsértések is jogszabályi szintű szabályozásra és (legalább részbeni) orvoslásra kerültek. Ez a magas perköltségek miatt épp úgy kedvező lenne az adósok részére, mint amilyen mértékben tehermentesítené is a bíróságokat.

  1. 4.      A hiányos jogalkotás kedvezményezettjei

Noha a banki elszámolásra (elszámoltatásra) nem a fogyasztók tisztességtelen szerződéskötési gyakorlatára tekintettel került sor, hanem egyértelműen a pénzügyi intézményeknek felróható és fel is rótt magatartás miatt, a jelen beadványomban megjelölt kérdéskörök jogszabályi szabályozatlanságának kizárólagos kedvezményezettjei a pénzügyi intézmények. Mivel a pénzügyi intézmények működését alapvetően a gazdasági eredményesség motiválja (akár a jogszerűtlenség rovására is), tőlük nem várható el, hogy az általam felvetett problémákra általános megoldást keressenek és találjanak (a jogalkotó tehermentesítés céljából)A pénzügyi intézménynek kifizetődőbb arra bazírozni, hogy nem fog, ill. nem tud valamennyi adós külön-külön pert indítani a jelen beadványomban írt jogszerűtlenségek orvoslása iránt, mint hogy maguktól elismerjék a közjegyzői és végrehajtói eljárások megalapozatlanságát azon okból, hogy utólag megállapítást nyert az egyes devizaalapú szerződések semmissége és ehhez kapcsolódóan a bankok elszámolási kötelezettsége.

A jogalkotótól elvárható szükséges és indokolt jogalkotás hiányának a bankok az egyedüli haszonélvezői, hiszen bár az elszámoltatásukra az ő visszaélésükre tekintettel került sor, jelenleg az adósok vagy nem is tudnak arról, hogy lehetőségük van fellépni a bankokkal szemben, vagy aki – akár a mi tevékenységünkre tekintettel – tudomást szerez is arról, hogy peres úton meg lehet támadni a felmondások és végrehajtási záradékok jogszerűségét, nem biztos, hogy még a végrehajtási eljárás befejezése előtt be is tudja fejezni a megindított peres eljárást. És itt több százezer adóst érintő kérdésről van szó, ami önmagában indokolttá tesz a jogalkotó aktív szerepvállalását a probléma kezelésében.

Még ha egy-egy adós által kezdeményezett perben megállapításra is kerül, hogy pl. tisztességtelen célra irányult a tartozáselismerő nyilatkozat közokiratba foglaltatása a kölcsönösszeg folyósítása előtt, ezek az eseti döntések akkor sem fogják arra ösztönözni a pénzügyi intézményeket, hogy per nélkül is elismerjék a szerződéseik egyes jogszerűtlenségeit valamennyi érintett ügyben. Multi cégekre ez nem jellemző. Ehhez a témakörhöz kapcsolódó jogalkotás nélkül addig fognak pereskedni az egyes adósokkal, ameddig azok pert indítanak. Mert a pénzügyi intézményeknek ez még így is kifizetődőbb a már fent bemutatottak szerint.Hiába is hivatkoznak tehát az adósok egy-egy megnyert per eredményére, az adósok perelkerülésre irányuló igyekezetét a pénzügyi intézmények, a végrehajtók és a közjegyzők egybehangzóan hárítják el azzal, hogy Magyarországon nincsen precedensjog. Ez alapján viszont egyértelmű, hogy csak a jogalkotó közbelépésével lehet érdemi és általános megoldást találni a jelen levelemben írt problémákra.És a jogalkotó aktív szerepvállalására tekintettel a bank által a fogyasztókkal szemben elkövetett eddigi GAZSÁG elé odakerülhetne az I betű is.

Tisztelettel: Gulya Tibor

Budapest 2016. április 14.