Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Megnyílt a Szalakóta látogatóközpont Sándorfalván

Megnyílt a Szalakóta látogatóközpont Sándorfalván
Zsiska Ferenc

Megnyílt az ökoturisztikai, oktatási és kutatási programoknak, madarásztáboroknak helyet adó Szalakóta látogatóközpont pénteken Sándorfalván, a szegedi Fehér-tó partján.

 

 

 

Ugró Sándor, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója elmondta, a központot a szalakóták védelméért indított Life+ projekt kertében alakították ki. Egy 25 éve az igazgatóság vagyonkezelésében álló, korábban gyűrűzőállomásként működő házat újítottak föl. Hozzátette: az épület szomszédságában hamarosan kilátó és játszótér is épül.
    A központot a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportja működteti: szakvezetéses túrákkal, madárgyűrűzési bemutatókkal, ismeretterjesztő rendezvényekkel és ornitológiai táborokkal várják a látogatókat. A csoport tagjai emellett folytatják a Fehér-tónál végzett kutatási és monitorozási munkájukat is.


    A központ szomszédságában három tanösvényt alakítottak ki. A Madárbarát kertben az érdeklődők ötleteket kaphatnak arra, hogyan alakíthatják környezetüket nemcsak madár-, hanem sün- és rovarbaráttá is. A környező gyepeken vezető tanösvényen a szalakóták élőhelyével ismerkedhetnek meg a vendégek, a vízi tanösvény pedig a Fehér-tónál költő, a vonulás idején megjelenő, vagy itt telelő nádi énekesmadár fajokat mutatja be.
    A szegedi Fehér-tó az európai madárvonulás fontos állomása, pihenő- és táplálkozóhelye a vonuló darvak, vadludak és récefélék ezreinek. A fokozottan védett terület a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet legnagyobb állóvize, amely valaha időszakos vízborítású szikes tó volt. Több mint háromszáz madárfajt figyeltek már meg a szakemberek a területen.
    Tokody Béla, a szalakótavédelmi program koordinátora elmondta, az 5 millió eurós költségvetésű projekt jövő szeptemberig tart, célja az egykor az egész Kárpát-medencében gyakori színpompás madár állományának stabilizálása. A faj az 1980-as évek közepére szinte teljesen eltűnt, a Duna-Tisza-közén maradt 3-500 páros állománya. A létszámcsökkenést főként a költőhelyek fogyatkozása és a táplálkozási területek zsugorodása okozta.
    Az elmúlt években Magyarországon mintegy háromezer mesterséges odút helyeztek ki. Hetvenöt gazda bevonásával pedig a faj számára kedvező területeket alakítottak ki: madárvédelmi berendezéseket és a madarak táplálkozását megkönnyítő T-fákat telepítettek, fákat ültettek.
    A kezdeményezés részeként Magyarországon először kaptak műholdas, illetve geolokátoros jeladót szalakóták, így a szakemberek részletes információkat szerezhettek a madarak vonulási útvonaláról és telelőterületéről, illetve a költési időszakban használt territóriumok nagyságáról. Kiderült, hogy a Kárpát-medencében költő szalakóták Namíbia, Botswana és Angola területén töltik a téli hónapokat.
    A harminc centiméteres testhosszúságú szalakóta (Coracias garrulus) zömök termete a szajkóra emlékeztet. Nem véletlenül tartják a hazai madárfauna egyik legszínpompásabb tagjának: tollazata azúrkék, háta gesztenyésvörös, szárnya ragyogó kék, fekete szegéllyel, farka zöldeskék, a középső farktollak sötétszürkék.
    Viselkedése a gébicsekhez hasonló: száraz kazlakon, telefonpóznán, faágakon leskelődik, és magas figyelőhelyéről lelibbenve kapja el a rovarokat. A tavaszi párválasztás idején a magasba emelkedik és bukfencezve zuhan lefelé, majd ismét felemelkedve mutatványait többször is megismétli.

MTI